Szeretem a valószerűtlen helyeket.
A maga valószerűtlenségében valahogy mégis természetes a templomtorony látványa a kukorica föld kellős közepén.
Valahogy összetartozóknak érzem…templom,föld,termés,napfény,jó levegő,csend…
Olyan sok minden jutott eszébe ezen a helyen állva…
A föld,amit a nagyszülők még igencsak használtak,bő terméssel jutalmazva a törődést…
Végeláthatatlan kukorica föld a ház végében,amit még bizony kapával kapáltunk és ősszel,kicsit fagyos kézzel törtünk…nevetve,jókedvvel,kicsi-nagy,öreg-fiatal együtt és utána a jó kis paprikás krumpli pogácsával…
sok-sok történettel,beszélgetéssel.
Gyerekként és fiatal lányként is nagy élmény volt…és milyen jó is volna újra…
Még épp’elcsíptük a lemenő napot…
Egy kis tudományos írás is a Pusztatoronyról.
Forrás:ITT
Somogyvámos határában, a gabonatáblák között középkori templomrom emelkedik. A helyiek büszkesége nyolcszáz éve védelmet jelentett, mára látványosság.
Régészeti feltárások alapján a Pusztatorony valószínűleg a 12. században épült késő román, kora gótikus stílusban. Jellegzetes, négyszögből nyolcszögbe formálódó tornya azóta rendíthetetlen, de állnak még a templom nyugati falai és félköríves szentélye is. A különleges formájú torony nem csak a harang zúgását segítette a település minden szegletébe eljuttatni, de távolra néző, lőrésszerű ablakaiból kikémlelhető volt a portyázó hordák közeledte, és az egyhajós vaskos, tömör építményben a helyiek oltalmat lelhettek a támadások idejére. Körülötte egykor falu állhatott, mára gabonatáblák veszik körül, ameddig a szem ellát.
A település polgármestere büszke: „A torony 2011-ben kapta a Somogyország Kincse elismerést, aminek azért is örültünk, mert már régóta ez a település jelképe.” Dékányné Károly Marianna az állagmegóvásról elmondta: „A torony védett, ezért érdemben csak a Megyei Műemlékvédelmi Hatóság tehet érte. Amiért viszont mi felelünk, az az odavezető út, valamint környezetének rendben tartása. Ez sem egyszerű feladat, hiszen óriási földterületen található, ami ráadásul egyelőre magánkézben van. Állapotát leginkább az időjárás viszontagságai veszélyeztetik.”
A helyiek óvják, nagy becsben tartják jelképüket, gyakoriak itt az összejövetelek, falunapok, szervezett túrák, de volt már itt esküvő, koncert, s nem ritkán misét is celebrálnak a rom falai között.
Köszönöm,hogy benéztél hozzám!
A Fb.on is megtalálsz:
https://www.facebook.com/pitypangfoto/
