Mesés halászfalu az Északi tenger partján…
Közel a Rubjerg Knude világítótoronyhoz.
Találomra kanyarodtunk erre…és mikor elénk tárult a homokdűnékre épült kicsiny falu,szebbnél szebb házaival és a vad tenger a folyamatosan hömpölygő és változó felhőkkel…csak álltam egy helyben,hogy ilyen nincs is…
Szeretem az ilyen helyeket,elvarázsol,feltölt,maximálisan kikapcsol,inspirál és még sorolhatnám…
A partra kihúzott kis hajók és a fehér parti bungallók csak ráadás volt.
Meséljenek a képek!
Köszönöm,hogy benéztél hozzám!
A facebook-on is megtalálsz:
Hello Betti 🙂 !Hogy én miért csak most látom,hogy írtál!?Igen,érdemes arra kirándulni!Én még több időt el tudtam volna tölteni Dániában.Ha később megy az ember(nyár közepén),még arra is van esélye,hogy megmártózzon a tengerben.Persze előtte is,már annak,aki bírja a 18-19 fokos vizet 🙂 (jún.ban kb ennyi volt) !Hűűű a retro rész a kedvencem volt és igazán az tetszett,hogy mindenhez hozzá lehetett nyúlni,bele lehetett ülni stb…a hűtőt kinyitottam és benne,az akkori ‘kaják’,persze csak a csomagolásuk…A régebbi dán házakat,utcákat ma töltöttem fel a REtikülre,az is fantasztikus volt.Szóval én ajánlom Dániát!Az instat lehet bepróbálom,bár néha így is ‘futok magam után’ 🙂 Pusziii és köszönöm <3 !
Kriszti! Szuper fotók! Persze:már megint.. 🙂 eddig nem jutott eszembe ebbe az országba kirándulni, de most kedvet kaptam hozzá! A retikülös retro bejegyzéshez nem lehet konmentelni, igy ide írok: nagyon szerettem ezt a korszakot! Én is ilyen házban nőttem fel, tökéletesen volt berendezve és nagyon funkcionális volt. Amennyire szerettem, ahhoz képest most tökéletes ellentétében élek. De jó volt a jépeiden keresztül visszaemlékezni! Ui: nem jelentkezen fel instagramra? 🙂